2013. július 11., csütörtök

A JOHNNY GOLD SZTORI

Annyi sumák, csaló béka brekeg a magyar showbiznisz mocsarában, hogy úgy éreztem, muszáj erről (is) egy filmet csinálni. Meg, hogy mennyire imádjuk a hülyéket nézni. A “Celeb” sztorija pár óra alatt született 2009-ben. 

A történetnek két főhőse van: a jószívű, de tehetségtelen, felfújt “sztár”, és a menedzsere, Olivér, aki egy szívtelen, rafkós, minden hájjal megkent, nagydumás piperkőc.
A gyúrós előadóművész szerepét egyértelműen Tánczos Tomira írtam, a menedzserre pedig azt a fickót néztem ki, aki a sorozatban Nemes Valentint, az Inderigó újságírót játssza. Ő viszont, egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott vállalni egy ilyen nagy szerepet, csak egy kisebbet, így - akárcsak a Dobogó kövekben - nekem jutott a feladat. Persze megkaptam megint, hogy döntsem már el, írni akarok, vagy rendezni, vagy szerepelni, de számomra ez a három pont így erősíti egymást.

Fontos karakter még Icuka, Kata, Kokas Imre, Pierre, és több szerepet szántam Jani két legjobb barátjának Gerzsonnak és Lopós Tibinek, akik sajnos pont az utolsó -le nem forgott- részekben jelentek volna meg többet. Amikor a Dobogó kövek elhasalt, biztos voltam benne, hogy pár évig nem fogok tudni filmet csinálni, úgyhogy átírtam a könyvet websorozatra. Új címe lett: “Gagyiland”,  majd “Aranypaszuly”, de aztán meglett a főszereplő, fiktív előadó neve: “Johnny Gold”, és ez lett a cím is.

Az első évad 24 részből állt. Legalább is papíron. A valóságban 17 epizódig jutottunk el. 14 részt csináltunk az eredeti sztori alapján, 3 rögtönzött volt. Szóval még kb. 10 rész lett volna. Plusz, amik útközben még besikerülnek hasonló rögtönzésekből.
Mivel már úgysem csináljuk meg, a poszt végén elmondom, hogy lett volna vége az első évadnak. Sokan kérték, és ezzel tényleg tartozom is.


A kezdetek
Kimentem Vajkhoz, hogy csinálni kéne valami nagyon gagyi, de polgárpukkasztó dalt. Van egy sztorim egy retardált énekesről és a szemétláda menedzseréről, és kéne egy hoki nóta, ami a 9. rész körül majd napvilágra kerül. 
Egy nekifutásra le kéne forgatni sok részt, ezért úgy kezdeném a forgatást, hogy már megvan a dal is. Kihívtam a szereplőjelöltemet, Tánczos Tomit is a stúdióba, hogy makogja fel a rapet, sőt, ha tudja, énekelje fel a refrént, mert az dallamos lesz. De azért Vajk készítse az autotune-t!
Szöveg nem nagyon volt, de foszlányok igen. Pl. a Dobogó kövekben Fanni próbál Kocsor Ferinek kommersz slágereket gyártani, és ott elhangzik a kádban, hogy “Minden szép, minden jó velem, ó ha foghatnád a kezem, de nem” és az jó lett kiindulásnak. Vajk összerakta a zenét. Kb. percek alatt. 
A refrén nem nagyon akart rámenni, úgyhogy átalakítottuk minden jó velem, minden szép velem-re. A “de nem” is kellett bele, de kerestem valamit még, ami jól viralizálódik, és ami beragadhat az embereknél. Ez lett a "love me on szundéj". A napok felsorolásától visszafelé építettem a dalt, bár a kezdő “Jimmy Gold is here, ez a jó hír” már a buszon megvolt, ahogy zötyögtem ki a világ végére Vajkhoz. Arra gondoltam, milyen vicces -és kellően megbotránkoztató- lenne, ha Jimmy Gold (ekkor még így hívták) olyanokat is énekelne, hogy “A héten fiúk, B héten lányok, nem variálok, mindenkit várok” de ez kiverte Tominál a biztosítékot. Muszáj voltam enyhíteni a szöveget azzal, hogy új folytatjuk “De csak lányokkal hálok. Ha nem bánod” így már oké volt neki is. 

Az előadó nevén sokat agyaltam. Szopkai Konrád Leó, Leo Strong, Leo Gold, Joey Gold, Jimmy Gold, tehát egy idő után a Gold utónév fix lett. És miután a főbb szereplőknek fennkölt neveket adtam (pl Király Oli, Nemes Valentin) és a címszereplő is Kaiser (vagyis császár) Jani lett, egyértelmű választás lett a Jani angolosítva, vagyis Johnny. Az, hogy a Johnny Gold magyarul Arany Jánosra hajaz, külön poén. 

Az első - akkor még egyetlennek szánt - dal szépen össze is állt. Megmutattam Kálának, aki egyből leszavazta. Annyira gagyi volt a dal, hogy kilógott a lóláb. Azt mondta, így egyértelműen fake, senki nem fogja elhinni, hogy ez egy igazi előadó egy igazi dallal. Nem is az volt az elsődleges célom, hogy igazi előadót alkossak, hisz Johnny csak egy filmbeli karakter. De Kála kitalálta, hogy rakjuk ki a dalt még a sorozat előtt, ne tudja senki, hogy ez egy vicc, hátha komolyan veszik. Nagyon jó ötletnek tartottam, hisz így valós reakciókat is válogathatunk majd a sztoriba, kicsit összekeverve a fikciót a valósággal. Viszont a tervhez jobb zenei alap kellett, így Vajk futott még egy kört a Minden jó velemmel.
Felhívtam Tomit Pestre az első 6 rész forgatására, és mondtam neki, hogy úgy készüljön, hogy klipet is forgatunk, úgyhogy hozzon valami vicces kisgatyát. Nem is sejtette akkor még, hogy kirángatom az Oktogonra, meg a város különböző pontjaira, hogy énekeljen, táncoljon. Viszont a párducmintás kisgatya az ő választása volt, és imádtam érte. Aztán még pár tízezren. Amikor elindultunk Mayer Zolival meg Noveczky Tomival, hogy leforgassuk az első Johnny Gold klipet, Tomi remélte, hogy azért nem kell levetkőznie meg ilyesmi. Amikor ott vagyunk, akkor már úgyis mindegy, kapja csak le a pólót! Meg a nadrágot is. A Hősök terénél odajött egy rendőr, és megkérdezte Tomit, hogy minden rendben? Nem kényszerítik itt semmi olyanra, amit nem akar? Tomi csak annyit mondott: Hú, ne keveredj bele!
Mayer Zoli rutinból vitt minket a legjobban fényképezhető helyekre. Johnny a dalszöveget nem igazán kente még fejből, nekem is erősen gondolkodnom kellett, milyen sorok is vannak. Így azon kívül, ami eszünkbe jutott, Tomi spontán mondott mindenfélét, aztán majd vágok rá valamit. Playback természetesen nem ment. Megfogadtam, hogy nem fogok videóklipet csinálni többé úgy, hogy nincs playback. Ekkor még nem tudtam, hogy szinte csak így fogunk forgatni. Még aznap leforgattunk pár epizódot is, a maradékot másnap. Az első hat rész kész lett, és vele együtt a klip is. 2011 május eljesén az amcsik kilőtték Oszamát, mi meg az első Johnny Gold klipet. (bár a mondat első fele szerintem kamu, de ez nem a konteóblog)



Tóth Eszter
Éjfél körül tettem ki a facebookra a klipet. Pontosabban nem én, hanem egy ismerősöm, Évi. Nem akartam, hogy azonnal eljussanak hozzám, és egy filmkészítőhöz kössék a klipet, ezért eleve a youtube-os videót is egy megbízható ismerős, Tóth Eszter töltötte fel. Ő volt az egyetlen személy a környezetemben, aki nem volt a Drastique-hoz köthető. Sőt, facebookon sincs, úgyhogy tökéletes alany. Csak a vírusvideónak szánt anyagot akartam vele feltöltetni, a websorozatot már drastique account-tal, de annyian feliratkoztak a totheszter1000 csatornára, hogy úgy döntöttünk a következő videó is menjen nála, hogy egyből több ezren kapják meg. Az egész youtube menedzsmentet rábíztam, de sokszor kérdezte, hogy mit válaszoljon bizonyos kérdésekre, és a választ én adtam a “szájába”. Eszti stílusa így néha hasonlított az enyémre, ami miatt a Nostalgia critic nevű népszerű amerikai bloggert másoló magyar videóblogger (aki magát nem tartja kritikusnak, de igazából csak kritizál) elhitette a követőivel, hogy én magam vagyok Tóth Eszter, csak gyáva pondróként női identitás mögé bújok. Ha álnevet akarnék magamnak, vagy kamu identitást, azért valamivel fantáziadúsabb nevet meg karaktert választanék. Eszti gyakran kezelte helyettem a Johnny Gold telefont is, sőt csinált velünk interjúkat, amiből egyet fel is tettünk a youtube-ra. Beletüsszentett a drága, úgyhogy ott, egy mikromásodpercre még a hangja is hallatszódik. Amióta a videóblogger megtette a nagy felfedezést, azóta szegény Eszti non stop kapja a mocskolódó üzeneteket, amik nekem szólnak, de ő nem továbbítja, hanem kapásból törli, úgyhogy innen is üzenem, hogy kár a gőzért! Amúgy légyszi, ne őt szídjátok, hanem engem. Főleg, ha eleve én vagyok a célpont.



A bumm A nagy titkolódzás ellenére 2011 május elsején reggel már csörgött a telefon. Egy bulvárlaptól hívtak, hogy meséljek már Tánczos Tomiról. Kérdeztem, hogy miért én? Mi közöm az egészhez? Hát, látták Johnny Goldot egy filmplakáton, amit én csináltam. Egyből lebuktunk, de tagadtam mindent. Én nem tudom, mi ez.

És a mém beindult. Azt hitték, komolyan gondolja a csávó, és mindenki őt akarta (azzal a kitétellel, ha tényleg hülye. Ha csak megjátssza, akkor kösz, nem kell!) Az RTL és a TV2 kb. 3 perc különbséggel hívott. Pontosabban nem engem, mint Martin Csabát, hanem a telefonszámot, amit megadtunk a produkcióhoz. Jobb híján a sorozatbeli karakteremet vettem fel és Király Olivérként beszéltem mindenkivel. Egész májusban kergettek minket interjúkért, de nem akartam, hogy Tomi nyilatkozzon. Még én sem tudtam pontosan, mit kéne mondani. Nem gondoltuk, hogy ennyire beindul a dolog, megszoktuk, hogy csak a haverok, meg max. azok haverjai rötyögnek a hülyeségeinken. Egy hónapig tartottuk magunkat az “ez csupán egy újabb retardált énekes” koncepcióhoz, majd június 1-én, kereken egy hónappal a debütálás, és egy millió néző után kijött a websorozat. Ekkor a figyelmesebbeknek lesett, hogy vazze, ez egy fiktív karakter. Ez csak játssza, hogy hülye!
A videóklip mellé, mögé, alá, közbe beraktuk a sorozatra mutató linket, de az énekest ismerő emberek csupán tizede jött át belenézni a websorozatba, így a legtöbb ember egy önjelölt anti-Pavarottinak hiszi a mai napig. Így is megnézték hamar százezren az első részt, majd ahogy pakoltuk ki a folytatásokat,  kialakult egy stabil, több tízezres rajongótábor.
Mindenfelé hívtak minket. Elsősorban persze Johnnyt, de ha megláttak valakit még a sorozatból, azt is szétszedték. A legkisebb epizódszerepre elcsábított barátok is jelezték, hogy folyamatosan leszólítják őket itt-ott. Hihetetlen mennyiségű rajongói levél jött, forró volt a cucc, úgyhogy gyorsan szervezni kezdtük a következő hat részt, és elkezdtem törni a fejem egy újabb klipen. 
Volt egy régi zenekarommal egy dalunk, a Schwarzenegger sohase táncol, gondoltam az jó lesz, feldolgozzuk, csak kicsit butítok a szövegen. A sorozatban amúgy is lett volna egy rész, ahol “terminátoros” klipet forgatunk.
Lehetőségünk volt a Szeparéban forgatni pár órát, de a dal még nem volt kész. Tomi beállt a pulthoz és hülyéskedett, verbuváltunk pár statisztát, majd Tomi leült a dj pult elé, én meg mondattam vele egy csomó mondatot, szavakat, amiket majd valahogy összevágok, és remélhetőleg rámegy majd a születő dalra. Például mondott egy olyat, hogy “from pányigyélnyik tu vászkriszénnyá”, és a vászkriszénnyá szájmozgására gyönyörűen ráment, az hogy “odamenjek?” Kevesebb, mint 3 óra alatt forgott le a képi anyag. Két hét múlva született meg a dalszöveg és a zene. Ott ültem a vágópultnál és 99% biztos voltam benne, hogy a forgatott anyagból nem fog összeállni egy videóklip, annyira más szövegeket mond. Aztán valahogy ráerőszakoltam, és senki nem vette észre. (vagy legalábbis nem tette szóvá).
A Vagyok a gép még nagyobb siker lett, mint a Minden jó velem.
De egy-két hét múlva már könyörögtek az újabb dalokért. Baromi jól esett, hogy csináltunk valamit, amit százezrek néznek, és várnak a folytatásra, de ilyen gyorsan nem tudtunk a semmiből folyamatosan gyártani.


A mellizmon túl A Mellizmon túl ötlete is a Dobogó kövekből jött. Ott van egy randijelenet, pont Tánczos Tomival, ahol egy ilyen béna szerelmes dal megy. Vajk összerakott belőle jó pár változatot, mire megszületett a végső verzió. Közben kijött a hatodik webizód és gőzöm se volt, miből csináljuk meg a következő hatot.
Rengeteg helyre hívták Johnnyt, de főleg csoki-ropi volt a fizettség, senkinek nem nagyon akaródzott fizetni. A cégek se vették túl komolyan, a teljes projekt alatt két szponzort tudtunk megfogni, egy energiaitalost és egy outlet centert. Nagyon sok lelkes fiatal filmes ajánlotta fel a segítségét, de nem akartam már egy bizonyos szint alá menni, így is sokat égtem a Johnny Gold websorozat minősége miatt. Az operatőrjeink jók voltak, de a hang rossz, a helyszínek, kellékek, ruhák ad hoc jellegűek. Noveczky Tomi, állandó munkatársunk azonban lecsábított minket Orosházára a Filmesek Határok Nélkül egyesületének nyári táborába, hogy forgassunk ott pár epizódot. Kicsit ódzkodom az ilyesmitől, de valamiért Orosházát szeretem. Több orosházival is dolgoztam együtt (pl Andoni Zorbas a Brooklyn c. filmemből, vagy állandó technikai partnerem Sitkei Szabi is orosházi) úgyhogy jó ómennek vettem a várost, és lementünk 2011 júliusában. Ott ismerkedtünk meg Domján Robival, akivel pár óra alatt a közeli Ravasztanyán összepattintottuk a Mellizmon túl klipjét. Nem hivatásos operatőr. Egy lelkes orosházi fiatal, aki olyat művelt ott délen, hogy csak pislogtunk. Sok kőprofi, agyonképzett operatőrrel dolgoztam már, aki órákig molyolt a kamerabeállítással, nem találta el a fókuszt, sőt fókuszpuller nélkül meg se mozdult és 40x tette arrébb a derítőt mire megfelelőnek találta a fényeket. Aztán miután kihisztizte magát, hogy nem elég hideg a Traubisodája, csinált egy közepesen szar képet. Ez a srác, a saját maga által épített darujával megcsinált nekünk egy ránézésre félmilliósnak tűnő klipet egy laza délelőtt alatt. És még csoki-ropi se volt.
A klipforgatás után átpattantunk Gyopárosfürdőre, és forgattunk kicsit ott is.
Nagy nehezen összeállt a következő hat epizód, így eljutottunk a Johnny Gold midseason fináléjához.
A statisztikánk gyönyörűen állt, ezért úgy döntöttünk megpróbáljuk a sorozatot nagyban folytatni. Lehetőleg egy tévécsatornán. A meglévő 24 részhez kitaláltam folytatásokat is. Körvonalazódni kezdett Jani és Icuka, valamint Oli és próbaidős titkárnői története 20 perces, vagy akár 40 perces epizódokban is.
Sok hivatásos filmes is elkezdett websorozatozni, de 1-2 ezres nézőszám után csecsre szaladtak a projektek, míg a Johnny sorozat szépen teljesített hirdetések, plakátok nélkül is. Biztos voltam benne, hogy ha ez a sorozat elindul egy kereskedelmi csatornán egy kicsit moderáltabb, de továbbra is társadalomkiritus hangvétellel, akkor ebből egy nagyon sikeres dolog lehetne. Egyik csatorna sem merte azonban bevállalni, holott egy South park, vagy egy.. á, mindegy. Ha nem kell, nem kell. Folytatjuk neten.
Soron volt a következő klip, ami elméletileg a drogprevenciós dal lett volna, de Vajk olyan zenét írt, ami szerintem túl jó lett Johnny Goldnak. Kicsit rockos, kicsit alter. Maradni akartam a butább, de fogós pop, lehetőleg elektronikus, vagy hip hop, vagy RnB, de mindenképp könnyebb zenei hangvételnél. A “drogprev” munkacímű dal (később A pozitív masszázs) azonban nem akart megszületni. Napoltuk a dalt és elővettük az első full angol nyelvű tételt, a Paris Paris-t. Beszállt a csapatba Málik Ati, aki próbált intézni fellépéseket, meg egy lepattanó utat Velencébe valamelyik turistabuszon, ahol van pár szabad hely. Jó kis reklámot adtunk volna cserébe, de 60 utazási irodából pont 60 nem válaszolt a mailekre.
Van külön poszt a marketingesekről, de ezt az utazási irodásat még léci hadd részletezzem! Szóval: Kimenne két fickó: egy operatőr meg egy előadó egy 10-12 ezer forintos villlám városlátogatásra Velencébe. Esetleg három fő. Ha nagyon van szabad hely, akkor négy. De a lényeg a két fő.  20-24.000 ft bevételtől esnek el, viszont cserébe lett volna egy epizód, ahol a menedzser bemegy, és kialkudja az utazási irodánál az utat Johnnynak és az operatőrnek. Ez kb. 50 ezer megtekintést hozna és egy megtekintés alatt átlagosan ketten sasolják a monitort. Oké, néha magányos nördök, de néha meg egy fél cég, szóval kb 100.000 néző a sorozatrészhez könyvelhető. A videóklipeket viszont több százezren nézik. Akkor mögöttünk volt a Minden jó velem, a Vagyok a gép és a Mellizmon túl, mind fél milliós nézettség felett járva. A Paris Paris klip kezdődhetett volna úgy, hogy Tököm Travel bemutatja. Meg logó a weblapon meg minden. Annyira le voltunk égve (Tomi még mindig a Mellizmon túl forgatása miatt, amit 35 fokban tolt végig félmeztelenül), hogy belementünk volna a logókba, meg a plusz epizódba, csak hadd mehessünk már, amíg jó az idő. 60 utazási irodát keresett meg Attila. Még csak nem is válaszoltak. Nekikment telefonon is. Semmi. Aztán Tököm Travel vesz 200.000 ftért Facebook kampányt és begyűjt 60 lájkot. Vagy hirdet a programmagazinban 350.000-ért, amit ugyanúgy 100.000 ember lát, de 600 másik hirdetés mellett. Ennyire ügyesek az utazási irodáknál..




Attila próbált szponzorokat is szerezni, de sajnos meg kellett tapasztalnia azt, amin mi Kálával már egyszer végigmentünk a Dobogó kövek szponzorhajhászásnál, hogy 1000ből 2, aki érdeklődést mutat. De erről is volt már szó. Összeszedtük hát magunkat, illetve megtakarított pénzünket, és kimentünk a lehető legolcsóbb 1 napos akciós vakációra Velencébe. Este indult a busz, reggelre értünk be és már kezdtük is. Domján Robi összerakta a steadicamet, Kála kinézte a helyszíneket, én meg instruáltam Johnnyt. Néha odajött valaki közös képet kérni vele, hátha egy nap majd híres lesz Argentínában is, és akkor majd jól jön a megfakult jpeg.
 
2012 A 2011-es év május elsejétől, Johnny Gold debütálásától kezdve végig nagyon pörgött. A média, ahogy kiderült, hogy ez egy websorozat, nem egy újabb Pákó, Bikicsunáj, stb totál elfordult tőlünk, de a legfőbb médiumon, a neten hasított a cucc. Az év végére már az ötödik klip is elkészült, a “Fijúba’ nem vót?” meg a sorozat is eljutott a 17. epizódig. Ez volt az utolsó, amit kitettünk, majd reménykedtünk, hogy a 18. már az utolsó kör első darabja lesz. (mármint ami az első évadot illeti) Egyszerűbb egyben leforgatni több részt, mint egyesével felrángatni a szereplőket Debrecenből, vagy Orosházáról, a mag ugyanis a fővárosban próbálta átfejelni a talajt. Év végén töretlenül bombáztuk a cégeket, tévéket, hogy csináljuk már Johnnyt normális körülmények közt. Süket fülekbe ordibáltunk. Próbáltam más filmterveimet is megvalósítani, de - elsősorban a Dobogó kövek kritikái miatt - mindenhol zárt ajtókba ütköztünk. Úgy döntöttünk hát Kálával, összespórolunk az alkalmi reklámfilmes felkérésekből két repülőjegyet oda, ahol majdnem mindenki filmkészítéssel foglalkozik. 2012 elején Los Angelesbe már 140-150 ezerért voltak 30 napos jegyek, úgy gondoltuk egy hónap elég lesz, hogy nyomuljunk angol nyelvű ötleteinkkel. És ha valamit eladunk, vagy szerzünk koproducert, és itthon gyártani kezdünk, akkor abból leesik annyi, hogy folytassuk a Johnny Gold sorozatot, és adj’ Isten egy másfél órás filmet is összerittyentsünk vele.
Nem volt elég az egy hónap. Hazajöttünk és itthon próbálkoztunk tovább. Elkezdtem írni az új dalokat, de zeneileg nem akartak összeállni. Mindenképp meg akartam csinálni a drogprevenciós dalomat, aminek szövege egy félreértett Dr. Alban dal alapjaira épült, de Vajk arra már csinált egy zenét, ami nekem nem tetszett (illetve tetszett, de nem találtam elég Johnny Goldosnak) és utána megrekedt a folyamat. Öt dal után először elkezdtem más zenész után nézni, mert Vajkkal nem tudtam megcsinálni a nótát. Rengeteg muzsikust kipróbáltam, de egyik sem ütötte meg a szintet. Aztán Tomi kivitt Derecskére a dj ismerőseihez, akikkel csak megalkottuk valahogy. Májusban jött rá a klip, és sajnos ez lett az utolsó. Szintén májusban ugyanis történt egy apró, de nagyon meghatározó esemény a Johnny Gold produkció életében. Bejött egy szülinapi buli. Az a bizonyos dúsgazdag vállalkozós buli, amit a Linda posztban is írtam. A folyamatos kínlódás és majdnemösszejött szponzorok után ott találtuk magunkat egy milliárdos Johnny Gold rajongónál. Na, ha ezek után nem lesz minőségi Johnny Gold sorozat, akkor soha, gondoltuk. Jól gondoltuk, de sajnos a “soha”  jött be.
Rengeteg tervünk volt. Az egyik, a “Linda és Johnny együtt száguld” egyből megtetszett a vendéglátónknak, és miután hazatértünk a kiruccanásból, egyből elkezdtük azt fejleszteni gőz erővel. Körvonalazódtak újabb JG dalok is, de úgy voltam vele, a Lindáért kapott gázsiból majd csinálunk hi-end klipeket, hi-end epizódokat, lesz normális technika, stáb, untam már az állandó gerillázást.
Egész nyáron a Lindán dolgoztunk. Főleg én ugye, aki írtam, és Kála, aki szervezte az egészet. Szeptemberben készültünk prezentálni, és ha oké, akkor októberben már startolhattunk is volna a forgatásokkal. Megszerveztünk mindent, csak a pénz hiányzott. 


A sexmachine öntudatra ébred

Johnny azt hallgatta egész nyáron a rajongóktól, hogy “hol vannak már az új dalok, epizódok?”  Én minden erőmmel a Linda-Johnny filmen voltam, nem volt kapacitás a maradék részeket felvenni. Május végén jött ki a Pozitív masszázs, szeptemberre terveztem a következő Johnny Gold dalt. Szeptember elején azonban Johnny bejelentette, hogy ő bizony elkezd forgatni nélkülem. Hirtelen egy rossz viccnek tűnt. Mintha Mark Hamill odamenne George Lucashoz, hogy na Gyuri, én biza lenyomok  még egy csillagháborús filmet, mert hiányolják a rajongók. Tomi mutatta már korábban is a Kalapács című dalának szövegét, de leszavaztam. Szerettem volna, ha a Johnny dalokban van valami fricska, valami szarkasztikus, és mindenképp kerülni akartam a kliséket. A klisék azonban nagyon jól működnek Magyarországon, és Tomi a tutira akart menni, meg nem akart már bohóckodni. Szerette a hagyományosabb, klisésebb “party dalokat”, amiktől engem mindig is kivert a víz. 

Korábban is szóba jött, hogy ő csinálna magának ezt-azt, de mindig lebeszéltem. Erős volt a Johnny Gold koncept, és nem akartam engedni belőle. Úgy gondoltam, addig jó a projekt, amíg én írom, és ő eljátssza. Amúgy sem voltak énekes ambíciói, akkor bízza csak rám! Majd én tudom.
Két lecserélhetetlen figurája volt a produkciónak: maga Johnny Gold, és én, aki mindent kitaláltam, a dalszövegektől a klipek koncepciójánál keresztül az összes epizód forgatókönyvéig. Legalábbis én így gondoltam. De Tomi úgy érezte, egyedül is megy ez neki. Úgyhogy lecserélt. Saját magára. Most már nem csak előadó, de ő írja a dalait, és rendezi a klipjeit. Így persze ez már nem Johnny Gold, hanem simán Tánczos Tamás szólóprojekt, újabban Tomigold feat. Niki.

Egyszerűen kellett neki a tapasztalás. Az alkotás teljes kontrollja, zenében és imidzsben is az újdonság varázsa. Megértő vagyok. Kicsit olyan, mint amikor van egy állandó stabil szöszi kékszeműd, de sose voltál még ázsiaival, úgyhogy azt is szeretnéd kipróbálni. Csak mire megdöngetted a kis vietnámit, a megértő szöszi már lehet lecseréli a zárat. Ritkán hangzik el a következő párbeszéd kék szemű szöszik és kalandvágyó partnerük közt.

"Na megjöttem, kipróbáltam, jó volt, de veled jobb."
"Jaj, szuper, akkor tépd fel a combfixem, és irány az ágy"

Megunták a főztöm, beugrottak egy kis gyorskajára. Megértem, de nem fogadom el. Így nincs kedvem főzni. Ha nem lennék oroszlán, lehet leszarnám, de nálam a Johnny Gold nem nyitott kapcsolat, nem swinger klub.

Na de vissza a sztorihoz. Szóval 2012 szeptember elején megvolt Tomi nagy bejelentése felém, hogy komolyabb előadó akar lenni, ezért akár tetszik nekem, akár nem, megcsinálja a Kalapácsot. Már le volt szervezve minden a klipforgatáshoz Debrecenben, sőt már korábban is készültek képek Bristolban.

Nem most kéne felrobbani, gondoltam, hisz jövő héten találkozom a potenciális befektetőnkkel, és ha zöld utat kap a Linda, akkor nincs még veszve minden. Johnny befizetett a vietnámihoz, de még nem látogatta meg, hogy az előző példával éljek. Majd átbeszéljük, meg csinálok neki olyan klipet, hogy "visszacsábul". De a szeptember közepi találkozó nem jött össze, így a szponzoráció sem. Ott álltam két újabb eljárással a nyakamon, még mindig a Dobogó kövek miatt. Se Lindát se új Johnnyt nem tudtam forgatni, míg Tomi Debrecenben nem tétlenkedett.

Nem gondoltam, hogy össze tud hozni egy klipet (pláne kettőt). Sokan próbálkoztak körülöttem videóklip készítéssel, mert ugye mi sem egyszerűbb, aztán mindig a kukában landolt az anyag. Én is összegyűrtem az első klipjeimet annak idején, annyira elégedetlen voltam velük. Elsőre mindenki leesik. Tomi nem esett le. A statisztikája igen, de csak összehoztak egyből két klipet. Igaz kellett pár hónap mire összeállt a kép meg a zene, de addigra kellően összeomlott a Linda finanszírozás is, meg a cég is anyagilag, úgyhogy semmi erőm, és kedvem nem volt a Kalapáccsal széttört Johnny Gold darabkákat valahogy összeragasztani. Kála járt prezentálgatni cégekhez a Linda-Johnny filmmel (tök feleslegesen). Ott is megkaptuk, hogy utánanéztek ennek a Tánczos Tamásnak, és látták, hogy a klipjét összesen pár ezren nézték, és szétver benne egy Ikarusz buszt, köszi nem. Annyit érsz, amennyit az utolsó produkciód. Tamás nem is sejtette, hogy pukkaszt ki egy jó nagyra fújt imidzslufit a magánakciójával. Kála úgy érezte, feleslegesen dolgozik Johnny Gold karrierjén tovább, főleg, hogy össze is kaptak Tamással mailben, miután ő is próbálta lebeszélni a “szólókarrier”-ről.
Kála kiszállt, Vajk sem csinált több dalt, és nekem is tele lett a tököm. Tóth Esztert is elkezdték intenzíven baszogatni, úgyhogy írtam egy good bye cikket a Johnny Gold weboldalra. Amit a mai napig nem volt szívem kitenni. Még úgy vagyok vele, ha elhívják valami fesztiválra, egyetemi bulira Johnny Goldot, akkor menjen! Nem szívesen nyír ki az ember egy ilyen jó kis karaktert.
 
Mi lett volna (a sztori vége) A mai napig jönnek a levelek. Van, aki kedvesen érdeklődik lesz-e még Johnny klip, van, aki lebasz minket, hogy mi a faszt képzelünk, hogy nem folytatjuk a sorozatot. Minden ilyen visszajelzésnek nagyon örülünk, mert azt mutatja, szeretik, amit csináltunk. Aztán az öröm evaporálódik (aj, micsoda szavak itt korán reggel), amikor meg kell írni a választ.

Sokan kíváncsiak, hogy hova futott volna ki ez az egész, ezért most divatosan szólva leszpojlerezem a sztorit: A 18-22-ik részekben Johnnyt összehozta volna Oli egy menő énekesnővel, csak hogy a bulvárértéke nőjön. Közben Olinak új titkárnője lesz, a régi (Kata) pedig szövetkezett volna Icukával, hogy megbuktassák a Gagyiland kft-t, Oli cégét, amiért kihasználja az embereket.
Icuka eleve be lett volna rágva Olira, amiért összehozta kedvesét egy énekesnővel a háta mögött. Jani és Ilona szét is mennek pár epizód erejéig. Jani a szeparálási időszak alatt Olihoz költözött volna, ahol pár idióta szitu és párbeszéd múlva elmentek volna csajozni is együtt, ahol Jani rájön, hogy csak Icuka az igazi. Lett volna pár apró történés néhány médiagenyóval, újra feltűnt volna Pierre, hogy  tovább turbózza Johnny netes megjelenését, de a fő történés a befejező duplaepizódban a 23-24-ik részben lett volna esedékes. Az évad finálé egy spirituális klub bemutatásával kezdődik, ahol a Jógi egy iskolaudvaron egy végső rituáléra készül a tanítványaival. U alakban ülve, a kör közepére olyan spirituális energigombócot hoznak létre, hogy aki abba belenyal, az rommá világosodik és transzcendentálisan upgrade-elődik. Randa felhők gyülekeznek azonban a spiritiszták felett, ezért a Jógi beviszi az egész bagázst a terembe. A srácok elkezdik gerjeszteni az energiát, de persze csukott szemmel, így nem veszik észre, amikor egy párducmintás makettTarzan beszambázik a terembe, leteszi a magnóját, és elkezdi nyomni a Minden jó velemet a kör közepén. A Jógi szól a váratlan vendégnek, hogy a műsort a 8.b-nek kell adni a szomszéd teremben, de addigra Johnny már belelépett a bioplazmikus sugárba, és visszafordíthatatlannak tűnő események veszik kezdetét. Janinak először csak a feje fájdul meg, de amikor hazafelé a buszjegyet úgy kéri Icukának, hogy “egy helyi járatú, elővételi vonaljegyet kérek szépen” akkor már nem csak a nézőnek lesz egyértelmű, hogy itt bizony valaki megokosodott, hanem Janinak és mennyasszonyának is. Kihasználva az agyi kapacitást Jani jelentkezik egy kvíz műsorba, na de nem úgy megy ez, hogy csak úgy jelentkezünk. Oli nem akarja elintézni neki a szereplést, mert szeretné tartani a retardált imidzset Johnnynak, amin aztán össze is vesznek, sőt, a veszekedés tettlegességig fajul, és bár úgy verekszenek, mint két óvodás, Oli feje interakcióba lép az asztal sarkával, és kómába esik. Az évad utolsó jelenetében azonban magához tér, de becsúszik egy kis maradandó károsodás, így Oli retardált lesz, miközben Jani egy valódi elmebajnokká avanzsálódik.

A jó győz, a rossz bűnhődik. Klasszikus befejezés egy évadnak, viszont a sorozat természetesen folytatódott volna tovább. A második évad első részében már Jani veszít felbikázott szellemi képességeiből, Oli meg kezd jobban lenni. Már az első duplaepizód végére helyrerázódik a két fickó, és Jani kellően bugyuta lesz ismét, míg a menedzsere máris az újabb turpisságokon töri a fejét. Aztán próbáltak volna külföldön befutni. Eredetileg Johnny, az Euroceleb lett volna a második évad címe, és bejártuk volna a leggázabb helyeket a térségben. Nagy a Balkán. Hát majd máskor.